Laonikosz Khalkokondülész
gigatos | január 17, 2022
Összegzés
Laonikos Chalkokondyles, latinosítva: Laonicus Chalcocondyles (görögül: Λαόνικος Χαλκοκονδύλης, a λαός „nép”, νικᾶν „győzni”, a Nikolaos azonos jelentésű anagrammája; 1430 körül – 1470 körül). A „Chalcokondyles” családnév a χαλκος „réz”,és κονδυλος „bütyök” szóból származik. Laonikosz egy bizánci görög történész volt Athénból. Tíz könyvből álló Történelmi bemutatóiról ismert, amelyek a Bizánci Birodalom utolsó 150 évét örökítik meg.
A Chalkokondylusok Athén egyik legrégebbi bennszülött családja voltak, és nagy tekintélyre tettek szert. Laonikosz idején a firenzei Acciaioli család uralkodott. Apja, György rokona volt Maria Melissenének, I. Antonio Acciaioli herceg feleségének. Amikor Antonio 1435-ben meghalt, Mária megpróbálta megszerezni az Athéni Hercegség feletti ellenőrzést, és Györgyöt küldetésre küldte II Murád oszmán szultánhoz, kérve, hogy Athén kormányzását bízzák rá és György Chalkokondylesra. Távolléte alatt azonban a hercegnőt elcsábították az Akropoliszról, és az Acciaiuoli család egy fiatal sarja, II. Nerio lett Athén hercege. Közben György Chalkokondyles ajánlatát elutasították, annak ellenére, hogy 30 000 aranyat ajánlott a szultánnak, és börtönbe vetették. George Chalkokondylesnak sikerült Konstantinápolyba szöknie, William Miller szerint „hátrahagyva kíséretét, sátrait és teherállatait”, de miután hajóval elhagyta Konstantinápolyt, egy athéni hajó elfogta, és visszavitte a szultánhoz, aki megkegyelmezett neki.
György Laonikosszal és a család többi tagjával együtt a Peloponnészoszra költözött, amely a Morea Despotátus néven bizánci uralom alatt állt. 1446-ban Konstantinosz Palaiologosz, a Morea akkori despotája, diplomáciai küldetésre küldte Györgyöt II. Murádhoz, hogy szerezze meg a Thermopülaiaktól délre fekvő görög államok függetlenségét; a szultán a felajánlott feltételeken feldühödve börtönbe vetette György Chalkokondilészt, majd a Korinthosz-folyónál lévő Hexamilion-falat tartó Konstantinosz csapatai ellen vonult, és miután három napon át bombázta azt, lerombolta az erődítményeket, lemészárolta a védőket, majd kifosztotta a vidéket, véget vetve a függetlenség minden reményének. Miller szerint Laonikosz „nyilvánvalóan” szemtanúja volt ennek a csatának, bár Theodore Spandounes történész azt állítja, hogy Laonikosz II Murád titkára volt, és jelen volt az 1444-es várnai csatában.
Magáról Laonikoszról csak 1447 nyarán kapunk képet, amikor 1447 nyarán Anconai Küriakosz találkozott vele Konstantinosz Palaiologosz udvarában, Mistrában. Cyriacus úgy jellemzi őt, mint egregie latinis atque grecis litteris eruditum („a latin és görög irodalomban meglepően jártas”) ifjút. Mistrában volt az a hely, ahol Laonikoszt György Gemisztosz Plethón tanította, és akitől Laonikosz megkapta Hérodotosz történeteinek személyes példányát: Laur. Plut. 70.6, amely 1318-ban íródott, Plethon javításával, és amelyet később Bessarion 1436-ban használt fel egy másik másolat készítéséhez, tartalmaz egy Laonikosz által írt előfizetést.
Laonikosz 1447 utáni mozgásai és tettei nem ismertek teljes bizonyossággal. A II. Mehmed szultán fiainak 1457-es körülmetéléséről szóló beszámolója arra utal, hogy szemtanúja volt az eseménynek, az oszmán pénzügyekről szóló beszámolója pedig arra utal, hogy interjút készített a szultán könyvelőivel. A belső bizonyítékok alapján Anthony Kaldellis bizantinista 1464-re tette azt az időpontot, amikor Laonikos abbahagyta Történeteinek írását. Míg Laonikosz Chalkokondyles az oszmánokról szóló részeknél nagymértékben támaszkodott oszmán forrásokra, II Mehmed uralkodásáról szóló elbeszélése általánosságban antagonista. Így azt állítják, hogy Laonikos Chalkokondyles a korabeli nyugati közönségnek írta a Turcica műfajában, nem pedig az oszmán udvarhoz kötődő posztbizánci értelmiségieknek. A Laonikos Chalkokondyles életével kapcsolatos egyéb feltételezések nem annyira széles körben elfogadottak.
Az 1954-es albán-szovjet filmben, A nagy harcos Skanderbegben Laonikos Chalkokondyles az oszmán udvar opportunista politikai nézeteket valló hivatalos történészeként jelenik meg, aki megpróbálja lebeszélni Skanderbeget az oszmánellenes felkelésről. Miután Skanderbeg elhagyja az oszmán hadsereget, és saját jogán Albánia vezetője lesz, Chalkokondyles túszként az udvarába kerül, hogy tanúja legyen Krujë első ostromának.
Konstantinápoly eleste után Chalkokondyles megírta legfontosabb történeti művét, a Történelmek bizonyítékait (Ἀποδείξεις Ἱστοριῶν). Ez a történeti mű a bizánci történelem utolsó 150 évének tanulmányozói számára az egyik legfontosabb forrást tartalmazza, annak ellenére, hogy kronológiájában hibás. Az 1298 és 1463 közötti időszakot öleli fel, leírva a bizánci birodalom bukását és az oszmán-törökök felemelkedését, amely az elbeszélés középpontját képezi, egészen a velenceiek és Mátyás magyar király meghódításáig, amelyet II Mehmed hajtott végre. Konstantinápoly elfoglalását joggal tekintette messzemenő jelentőségű történelmi eseménynek, és Trója elestéhez hasonlította. A mű vázolja Anglia, Franciaország és Németország egyéb modorát és civilizációját is, amelyek segítségét a görögök igyekeztek megszerezni a törökök ellen. A korábbi eseményekről szóló beszámolójához apjától tudott információkat szerezni.
Példaképe Thuküdidész (Bekker szerint Hérodotosz), nyelvezete tűrhetően tiszta és helyes, stílusa egyszerű és világos. A szöveg azonban igen romlott állapotban van. Az általa használt archaikus nyelvezet sok helyen nehezen olvashatóvá tette szövegeit, az antikvitás, amellyel korabeli személyeket nevezett meg, pedig zavart keltett (Γέται, Δάκες, Λίγυρες, Μυσοί, Παίονες, Ἕλληνες). A „hellének” (Ἕλληνες) elnevezés kiterjesztett használata, amelyet Laonikos a bizánciak leírására használt, hozzájárult az ókori görög civilizáció és a modern civilizáció közötti kapcsolat kialakításához.
Chalkokondyles története először Conrad Clauser latin fordításában jelent meg Bázelben 1556-ban, bár a fordításon 1544 novemberi dátum szerepel. A francia fordítást Blaise de Vigenère adta ki 1577-ben, Artus Thomas későbbi kiadásában, értékes török vonatkozású illusztrációkkal. A görög szöveg editio princeps kiadására egészen 1615-ig kellett várni, J. B. Baumbach nyomdájáig.
A két legjobb kiadás: Historiarum Libri Decem, ed. I. Bekker, Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae (Bonn 1843) és Historiae Demonstrationes, 2 kötet, szerk. E. Darko, (Budapest 1922-7). A szöveg megtalálható továbbá J.-P. Migne, Patrologia Graeca, 159. kötet.
A történetek teljes angol fordítása (Anthony Kaldellis által) 2014-ben jelent meg két kötetben a Harvard University Press kiadásában, a The Dumbarton Oaks Medieval Library 33. és 34. köteteként. Részleges fordítások közül az I-III. könyvek egyikét a Laonikos Chalkokondyles. A Translation and Commentary of the Demonstrations of Histories, ford. Nikolaos Nikoloudis (Athén 1996) és egy másik a VIII. könyvről a J. R. Melville Jones, The Siege of Constantinople: Seven Contemporary Accounts (Amszterdam 1972), 42-55. o.
Cikkforrások
