Barbara Hepworth
gigatos | január 19, 2022
Összegzés
Dame Jocelyn Barbara Hepworth DBE (1903. január 10. – 1975. május 20.) angol művész és szobrász volt. Munkássága a modernizmus és különösen a modern szobrászat példaképe. Hepworth olyan művészekkel együtt, mint Ben Nicholson és Naum Gabo, a második világháború alatt St Ivesben letelepedett művésztelep egyik vezető alakja volt.
Korai élet
Jocelyn Barbara Hepworth 1903. január 10-én született Wakefieldben (West Riding of Yorkshire), Gertrude és Herbert Hepworth legidősebb gyermekeként. Édesapja a West Riding megyei tanács építőmérnöke volt, aki 1921-ben megyei földmérővé lépett elő. Hepworth a Wakefield Girls’ High Schoolba járt, ahol 12 éves korában zenei díjakat kapott, majd 1920-tól ösztöndíjat nyert a Leeds School of Artra. Itt ismerkedett meg yorkshire-i honfitársával, Henry Moore-ral. Barátok lettek, és baráti rivalizálás alakult ki közöttük, amely szakmailag hosszú éveken át tartott.
A férfiak által dominált környezetben való elhelyezkedés nehézségei ellenére Hepworth sikeresen elnyerte a londoni Royal College of Art (RCA) megyei ösztöndíját, és 1921-től a Royal College of Art diplomájának 1924-es megszerzéséig ott tanult.
Korai karrier
Az RCA-n folytatott tanulmányait követően Hepworth 1924-ben a West Riding Travel ösztöndíjjal az olaszországi Firenzébe utazott. Hepworth volt a Prix-de-Rome második helyezettje is, amelyet John Skeaping szobrász nyert meg. Miután együtt utazott vele Sienába és Rómába, Hepworth 1925. május 13-án Firenzében feleségül ment Skeapinghez. Olaszországban Hepworth Giovanni Ardini szobrásztól tanulta meg, hogyan kell márványt faragni. Hepworth és Skeaping 1926-ban tért vissza Londonba, ahol közös lakásukból állították ki műveiket. Fiuk, Paul 1929-ben született Londonban. 1931-ben Hepworth megismerkedett Ben Nicholson absztrakt festővel, akibe beleszeretett; ekkor azonban még mindketten házasok voltak. Hepworth kérésére még abban az évben elváltak Skeapinggel.
Korai munkásságát erősen foglalkoztatta az absztrakció és a kontinens művészeti mozgalmai. 1931-ben Hepworth volt az első, aki megformálta a saját és később Henry Moore munkásságára is jellemző áttört alakokat. Ezek vezettek a szobrászatban a modernizmus felé vezető úton. 1933-ban Hepworth Nicholsonnal együtt Franciaországba utazott, ahol meglátogatták Jean Arp, Pablo Picasso és Constantin Brâncuși műtermeit. Hepworth később bekapcsolódott a párizsi székhelyű művészeti mozgalomba, az Abstraction-Créationba. 1933-ban Hepworth Nicholsonnal és Paul Nash-szel, Herbert Read kritikussal és Wells Coates építésszel együtt megalapította a Unit One művészeti mozgalmat. A mozgalom a szürrealizmus és az absztrakció egyesítésére törekedett a brit művészetben.
Hepworth hozzájárult ahhoz is, hogy a brit közönség jobban megismerje a kontinentális művészeket. 1937-ben ő tervezte a Circle arculatát: An International Survey of Constructivist Art című, 300 oldalas, a konstruktivista művészeket áttekintő könyvet, amelyet Londonban adtak ki Nicholson, Naum Gabo és Leslie Martin szerkesztésében.
Hepworth Nicholsonnal 1934-ben hármas ikreket szült: Rachel, Sarah és Simon. Hepworth, atipikus módon, megtalálta a módját, hogy egyszerre gondoskodjon gyermekeiről és folytassa művészetét. „Egy művésznő” – érvelt – „nem szenved hiányt attól, hogy főz és gyereket szül, sem attól, hogy kanyarós gyerekeket ápol (akár hármasával is) – az ember valójában táplálkozik ebből a gazdag életből, feltéve, hogy minden nap mindig végez valamilyen munkát; akár egyetlen félórát is, hogy a képek növekedjenek az elméjében”. Hepworth 1938. november 17-én az észak-londoni Hampstead anyakönyvi hivatalban házasodott össze Nicholsonnal, miután elvált feleségétől, Winifredtől. Rachel és Simon szintén művészek lettek.
St Ives
Hepworth, Nicholson és gyermekeik a második világháború kitörésekor, 1939-ben Cornwallba költöztek.
Hepworth 1949-től 1975-ben bekövetkezett haláláig a St Ives-i Trewyn Studiosban élt. A Trewyn Studios egykor a Trewyn House melléképülete volt, amelyet később tanítványa és asszisztense, John Milne vásárolt meg 1956-ban. Azt mondta: „A Trewyn Studio megtalálása egyfajta varázslat volt. Itt volt egy műterem, egy udvar és egy kert, ahol a szabadban és térben dolgozhattam”. St Ives a háború alatt sok művész számára menedékké vált. Hepworth és Nicholson 1949. február 8-án a Castle Innben együtt alapították meg a Penwith Society of Arts-ot; 19 művész volt alapító tag, köztük Peter Lanyon és Bernard Leach.
Hepworth képzett rajzoló is volt. Miután lánya, Sarah 1944-ben kórházba került, szoros barátságot kötött Norman Capener sebésszel. Capener meghívására meghívták, hogy nézze meg a sebészeti beavatkozásokat, és 1947 és 1949 között közel 80 rajzot készített krétával, tussal és ceruzával műtőkről. Hepworth-t lenyűgözte a sebészek és a művészek közötti hasonlóság, és kijelentette: „Úgy tűnik számomra, hogy mind az orvosok és sebészek, mind a festők és szobrászok munkája és szemléletmódja között szoros rokonság van”.
1950-ben Hepworth műveit a XXV. Velencei Biennálé brit pavilonjában állították ki Matthew Smith és John Constable műveivel együtt. Az 1950-es biennálé volt az utolsó alkalom, hogy kortárs brit művészek a múltbeli művészek mellett állítottak ki. Két korai nyilvános megbízást, a Contrapunctal Forms és a Turning Forms címűeket 1951-ben a Festival of Britain keretében állították ki.
Ebben az időszakban Hepworth és Nicholson elváltak (1951). Hepworth eltávolodott a kizárólag kővel vagy fával való munkától, és elkezdett bronzzal és agyaggal dolgozni. Hepworth gyakran használta St Ives-i kertjét, amelyet barátjával, a zeneszerző Priaulx Rainierrel közösen tervezett, nagyméretű bronzainak megtekintésére.
Legidősebb fia, Paul 1953. február 13-án halt meg repülőgép-szerencsétlenségben, miközben a Királyi Légierőnél szolgált Thaiföldön. Az ő emlékműve, a Madonna és gyermeke, a St Ives-i plébániatemplomban található.
Részben fia halála miatt kimerült Hepworth 1954 augusztusában barátnőjével, Margaret Gardinerrel Görögországba utazott. Meglátogatták Athént, Delphit és számos égei-tengeri szigetet.
Amikor Hepworth 1954 augusztusában visszatért Görögországból St Ivesbe, Gardiner egy nagy szállítmány nigériai guarea keményfát küldött neki. Bár csak egyetlen fatörzset kapott, Hepworth megjegyezte, hogy a Nigériából a Tilbury dokkokba érkező szállítmány 17 tonnát tett ki. 1954 és 1956 között Hepworth hat darabot faragott guarea fából, amelyek közül sokat görögországi útja ihletett, mint például a Korinthosz (1954) és az Ívelt forma (Delphi) (1955).
A nemzetközi hírnév ambivalens terhei
Ebben az évtizedben kezdte foglalkoztatni Hepworthöt az a gondolat, hogy munkáinak piaci bázist teremtsen az Egyesült Államokban. Kezdetben azt remélte, hogy Henry Moore műveinek sikeres eladását követheti a New York-i Bucholz Galéria Curt Valentinján keresztül. A Valentinnel folytatott tárgyalások valóban számos amerikai eladást eredményeztek. De az eladások ellenére, és Hepworth barátainak közbenjárása ellenére Valentin elutasította többszöri kérését, hogy jelentős készletet tartson a munkáiból. Csak 1955-ben, miután a Martha Jackson Gallery felajánlotta Hepworth-nek, hogy William Scott és Francis Bacon művei mellett kiállíthat náluk, Hepworth hivatalosan is képviselte magát az új világban.
Hepworth nehézségei a stabil galériakapcsolatok kialakításában az Egyesült Államokban számos tényezőnek tulajdoníthatóak, beleértve a művész saját bizonytalanságát munkáinak személyes népszerűsítésével kapcsolatban. Amikor Martha Jackson nem tudta megszervezni a szobrokból és rajzokból álló amerikai egyéni kiállítást, amelyet Hepworth igényelt, Hepworth 1957-ben a Galerie Chalette-hez költözött, amelyet Arthur és Madeleine Lejwa vezetett, akik arról voltak ismertek, hogy szoros kapcsolatot ápolnak Jean Arp-pal, és elkötelezettek a művészekkel való szoros kapcsolat iránt. Lejwáék elérték a Hepworth által áhított egyéni kiállítást. Hepworth eljött New Yorkba a megnyitóra (ez volt az első látogatása a városban), de minimális kapcsolatot tartott a sajtóval, és amint lehetett, elutazott. „Láttam az összes sajtót” – írta – „arcot vágtam a kamerába, és általában megtettem a tőlem telhetőt!”. Három évvel később, miután elnyerte a Dag Hammarskjöld Emlékbizottságot (Single Form, 1964), otthagyta mind a Chalette-et, mind a Gimpel Fils-t, a hosszú ideig itthon dolgozó ügynökét, és a nagyobb Marlborough Fine Art és a Marlborough-Gerson céghez került. „A személyes lojalitás és a szakmai törekvések között húzódva” Hepworth a személyes kapcsolatok feladása mellett döntött.
Késői karrier
Hepworth 1960-ban jelentősen megnövelte műtermeinek helyét, amikor megvásárolta a Palais de Danse-t, egy korábbi mozit és tánctermet, amely a Trewynnel szemben található. Ezt az új teret nagyszabású megrendelések kidolgozására használta.
Késői pályafutása során a litográfiával is kísérletezett, és két litográfiai szvitet készített a Curwen Galériával és annak igazgatójával, Stanley Jones-szal, egyet 1969-ben, egyet pedig 1971-ben. Az utóbbi az „Égei-tengeri szvit” (1971) címet viselte, és Hepworth 1954-es görögországi útja inspirálta, amelyet Margaret Gardinerrel tett. A művész egy „Opposing Forms” (1970) című litográfia sorozatot is készített a londoni Marlborough Fine Arttal.
Barbara Hepworth 1975. május 20-án, 72 éves korában baleset következtében tűzvészben halt meg trewyn-i műtermében.
Két múzeumot neveztek el Hepworth-ről, amelyek jelentős gyűjteményekkel rendelkeznek műveiből: a Barbara Hepworth Múzeum a cornwalli St Ivesben és a nyugat-yorkshire-i The Hepworth Wakefield.
Munkái a következő címen is megtekinthetők:
1951-ben a Művészeti Tanács megbízásából Hepworth egy darabot készített a Brit Fesztiválra. Az így született mű két ír mészkőfigurát ábrázolt „Contrapuntal Forms” címmel (a művet később Harlow új városának adományozták, és a Glebelandsben állították ki, ahol ma is látható. A nagyméretű mű befejezéséhez Hepworth felvette első asszisztenseit, Terry Frostot, Denis Mitchellt és John Wellst.
1949-től kezdve összesen 16 asszisztenssel dolgozott. Egyik legrangosabb műve az Egyetlen forma, amely barátja és műveinek gyűjtője, Dag Hammarskjöld volt főtitkár emlékére készült, és amely az ENSZ épületének plazáján áll New Yorkban. A művet Jacob Blaustein, az Egyesült Államok egykori ENSZ-delegáltja rendelte meg 1961-ben, Hammarskjöld repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett halálát követően.
2011. december 20-án ellopták 1969-es Two Forms című szobrát a dél-londoni Dulwich Parkban lévő talapzatáról. A gyanú szerint a lopást fémhulladék-tolvajok követték el. A mű, amely 1970 óta állt a parkban, 500 000 fontra volt biztosítva – közölte a Southwark Council szóvivője.
Az 1964-ben készült hat darabból álló bronzszobrának, a Rock Form (Porthcurno) című alkotásnak az egyik példányát 2014 tavaszán a tulajdonosok, a Royal Bank of Scotland és a Dalancey Estates eltávolították a wolverhamptoni Mander Centre-ből. Hirtelen eltűnése 2014 szeptemberében parlamenti kérdésekhez vezetett. Paul Uppal, Wolverhampton délnyugati részének parlamenti képviselője elmondta: „Amikor a Mander család adományozta a Rock Formot, ezt abban a hitben tette, hogy Wolverhampton lakói generációkon át fogják élvezni és ápolni… Ez Wolverhampton városához tartozik, és azt Wolverhampton városának kell élveznie.” A szobrot azóta az RBS kölcsönadta a városnak, és a Wolverhampton City Art Galleryben látható.
Hepworth az 1959-es São Pauló-i Művészeti Biennálén nagydíjat kapott. A városhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseként 1968-ban megkapta St Ives város szabadságát. A birminghami (1960), a leedsi (1961), az exeteri (1966), az oxfordi (1968), a londoni (1970) és a manchesteri (1971) egyetemek tiszteletbeli fokozatot adományoztak neki.
1958-ban CBE, 1965-ben pedig DBE címet kapott. 1973-ban az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Halála után St Ives-i műterme és otthona a Barbara Hepworth Múzeum lett, amely 1980-ban a Tate irányítása alá került.
2011-ben Hepworth szülővárosában, az angliai Wakefieldben megnyílt a The Hepworth Wakefield. A múzeumot David Chipperfield építész tervezte.
2015 januárjában jelentették be, hogy a Tate Britain 1968 óta először rendez nagy londoni kiállítást Hepworth munkáiból. A tárlat több mint 70 művét vonultatná fel, köztük azokat a nagy absztrakt faragványokat és bronzokat, amelyekről a legjobban ismert. A tárlaton a Tate archívumában őrzött Hepworth-archívumból származó, eddig nem látott fotókat is bemutatnának, köztük egy 1930-as években készült önfotót és kísérleti fotókollázsokat.
2020. augusztus 25-én a Google egy Google Doodle-lal tisztelgett Hepworth előtt. 2020. október 30-án a Historic England kék emléktáblát avatott Hepworth és első férje, John Skeaping tiszteletére a londoni St John’s Wood, 24 St Ann’s Terrace címen. A házaspár 1927-ben élt ott.
John Skeaping 1927 körüli londoni márvány portréfejeket készített Barbara Hepworth-ről John Skeaping, illetve Hepworthről Skeaping, a Skeaping Retrospective katalógusban fényképekkel dokumentálták, de mindkettő elveszettnek tekinthető.
Kiállítási katalógusok
Cikkforrások
