Howard Hodgkin
gigatos | február 18, 2022
Összegzés
Sir Gordon Howard Eliott Hodgkin CH CBE (1932. augusztus 6. – 2017. március 9.) brit festő és grafikus. Munkásságát leggyakrabban az absztrakcióval hozzák kapcsolatba.
Gordon Howard Eliot Hodgkin 1932. augusztus 6-án született a londoni Hammersmithben, Eliot Hodgkin (1905-1973), az ICI vegyipari vállalat vezetője és elismert amatőr kertész és felesége, Katherine, botanikai illusztrátor fiaként. A második világháború alatt Eliot Hodgkin a RAF tisztjeként szárnyparancsnokká emelkedett, és Sefton Delmer asszisztense volt a náci Németország elleni fekete propaganda kampányának vezetésében.
Anyai nagyapja, Gordon Hewart, 1. Hewart vikomt újságíró, ügyvéd, parlamenti képviselő volt (a tudós Thomas Hodgkin pedig dédapja idősebb testvére. Hodgkin Eliot Hodgkin (1905-1987) angol csendéletfestő unokatestvére volt.
A második világháború idején Hodgkint édesanyjával és nővérével együtt az Egyesült Államokba evakuálták, ahol a New York-i Long Islanden éltek. Visszatérése után az Eton College-ban, majd a dorseti Bryanston Schoolban tanult. Már kora gyermekkorában eldöntötte, hogy művészi pályára készül, és megszökött az iskolából, hogy ezt a pályát válassza.
A camberwelli művészeti iskolában, majd a corshami Bath Academy of Artban tanult, ahol Edward Piper tanult nála rajzolni.
Az Emlékiratok (1949), Hodgkin egyik legkorábbi rögzített festménye, az akkor 17 éves művészt ábrázolja, amint egy kanapén fekvő női alakot hallgat. A szögletes formákkal és fekete körvonalakkal festett mű megelőzi Hodgkin határozott absztrakt stílusát.
Hodgkin első önálló kiállítása 1962-ben volt Londonban.
1980-ban John Hoyland meghívta Hodgkint, hogy Gillian Ayres, Basil Beattie, Terry Setch, Anthony Caro, Patrick Caulfield, Ben Nicholson és mások mellett kiállítsa munkáit a Hayward Annual keretében a Hayward Galériában.
Hodgkin 1981-ben a Rambert Dance Company rezidens koreográfusával, Richard Alstonnal dolgozott együtt az 1981-es Night Music, majd 1987-ben a Pulcinella című produkcióhoz készített absztrakt munkájáért.
1984-ben Hodgkin képviselte Nagy-Britanniát a Velencei Biennálén, 1985-ben elnyerte a Turner-díjat, 1992-ben pedig lovaggá ütötték.
Brit Tanács Indiában
Hodgkint felkérték, hogy tervezzen egy freskót Charles Correa 1992-es, a British Council indiai székházának homlokzatára. Hodgkin falfestménye egy banyánfát ábrázol, amely ágait a falakon keresztül terjeszti. Ez a British Council indiai kulturális életben gyökerező munkájának szimbóluma. Hodgkin így nyilatkozott Correáról: „Charles Correa a legtökéletesebb építész, akit csak el lehet képzelni. Ő javasolta először, hogy úgy gondoljak a falfestményre, mint egy Union Jackké alakuló indiai zászlóra. Én nemet mondtam”.
1995-ben Hodgkin kinyomtatta a Velencei nézetek sorozatot, amely Velencének ugyanazt a látványát ábrázolja négy különböző napszakban. A Velence, délután – a négy nyomat egyike – 16 lapot, azaz töredéket használ fel egy rendkívül összetett nyomtatási eljárás során, amely színes, festői hatást kelt. Ezt a művet 2006 júniusában adták a Yale Centre of British Artnak izraeli családi tulajdonosai, hogy kiegészítse a múzeum már így is lenyűgöző Hodgkins-gyűjteményét.
Munkáiból 2006-ban nagyszabású kiállítást rendeztek a londoni Tate Britainben. Szintén 2006-ban a The Independent a 100 legbefolyásosabb meleg ember egyikének nyilvánította Nagy-Britanniában, mivel munkássága sok embernek segített abban, hogy kifejezzék érzelmeiket másoknak.
2010 szeptemberében Hodgkin és öt másik brit művész, John Hoyland, John Walker, Ian Stephenson, Patrick Caulfield és R.B. Kitaj a The Independent Eye című kiállításon szerepelt: Contemporary British Art From the Collection of Samuel and Gabrielle Lurie című kiállításon, a Yale Center for British Artban.
2017. március 9-én bekövetkezett halála előtt két brit kiállításon dolgozott, az egyik a Hepworth Wakefieldben, a másik pedig a National Portrait Galleryben.
Nyomdái kézzel festett metszetek voltak, és a 107 Workshopban Jack Shirreff nyomdászmesterrel dolgozott együtt.
Festészetének jellemzője volt, hogy a keretet a mű szerves részévé tette ” fizikailag beépítette a festménybe, mint annak készítésének részét, vagy illúzióként hozta létre, hogy meghatározást adjon a témájának”.
A National Life Stories szóbeli interjút készített (C466
Hodgkin 1977-ben CBE címet kapott, 1992-ben pedig lovaggá ütötték. A Londoni Intézet 1999-ben tiszteletbeli ösztöndíjjal tüntette ki. 2000-ben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli DLitt címmel tüntette ki. A 2003-as újévi kitüntetések között a művészetért tett szolgálataiért a Companion of Honour címet kapta. Hodgkin 2014-ben a Whitechapel Gallery művészeti ikonja lett.
1955-ben Hodgkin feleségül vette Julia Lane-t, akitől két gyermeke született. Hodgkin már házassága alatt is tudta, hogy meleg, és később elhagyta feleségét. A The Independent 2009-ben arról számolt be, hogy 20 évig volt együtt párjával, Antony Peattie zenei íróval. Egy négyemeletes grúz korabeli házban éltek Bloomsburyben, a British Museum közelében.
Hodgkin 2017. március 9-én, 84 éves korában halt meg egy londoni kórházban. A brit művészet számos személyisége, köztük Nicholas Serota, a Tate igazgatója is tisztelgett előtte.
Cikkforrások