Matti Nykänen
gigatos | április 12, 2022
Összegzés
Matti Ensio Nykänen (született 1963. július 17-én Jyväskyläben, meghalt 2019. február 4-én Lappeenrantában) – finn síugró, a Jyväskylän Hiihtoseura képviselője, többszörös olimpiai, világbajnoki és sírepülő-világbajnoki érmes, síedző. A történelem legjobb síugrójaként tartják számon, a síszakértők a sportág történetének legnagyobb tehetségének is tartják. 1996-1998 között a neve Paanala volt.
Négyszer nyert olimpiai bajnokságot (három egyéni és egy csapatbajnokságot), egyszer alvilágbajnokságot. Az északi sí világbajnokságon kilenc érmet nyert – egy egyéni és négy csapataranyat, egy egyéni ezüstöt, két egyéni bronzot és egy csapatbronzot. A sírepülő világbajnokságon öt érmet is nyert (egy-egy arany- és ezüstérmet, valamint három bronzérmet). Négyszer nyerte meg az összesített világkupát, melyen 46 versenyen győzött és 76 alkalommal állt dobogóra. Kétszer nyerte meg a 4-Hills-tornát, és ugyanennyiszer a KOP-kupát. Megnyerte a svájci és a cseh bajnokságot. Ezen a legrangosabb téli sportversenyen 86 dobogós helyet szerzett (50 alkalommal első, 24-szer második és 12-szer harmadik).
Nyert junior világbajnokságot, kétszer diadalmaskodott a veteránok világbajnokságán, tizenháromszoros finn bajnok (összesen huszonkét érem). Ötször állította fel vagy érte el a világrekordot síugrásban. Kétszer választották meg az év finn sportolójának. Elnyerte a Hollmenkollen-érmet.
Matti Pulli, Nykänen edzője a következőképpen jellemezte Nykänen tulajdonságait: „egy olyan sportoló, aki soha nem adja fel, különleges repülési képességgel, szenvedélyes edzéssel és acél idegekkel”. Pulli a többi edzőnél nagyobb figyelmet fordított Nykänen erőnléti edzésére, amelyben ólomsúlyokat használt. Edzései során naponta 60 ugrást tudott végrehajtani. Sportolói pályafutása alatt 60 kg-ot nyomott és 174 cm magas volt. Az Elan és a Kneissl által gyártott síléceken ugrott. Repülés közben kissé jobbra fordította a síléceit, ami megnövelte a repülési síkját. Gyakran arrogáns volt riválisaival szemben, és nem jött ki jól velük.
Ő az egyetlen síugró a történelemben, aki egyéniben legalább egyszer megnyerte a világkupát, az olimpiai aranyérmet, a világbajnokságot, a sírepülő-világbajnokságot és a 4-sáncversenyt.
Sportkarrierje után énekes lett, első albuma aranylemez lett. Hírességgé vált, és számos nagy visszhangot kiváltó botrány főszereplője lett, amelyekben alkoholfogyasztás és agresszív viselkedés is szerepet játszott.
Nykänen hétéves korában ugrott először. 1974. március 19-én részt vett élete első versenyén – első lett egy nyolc méteres dombon rendezett gyermekversenyen.
1980
Nemzetközi pályafutása 1981 januárjában kezdődött a világbajnokságon Harrachovban és Liberecben rendezett versenyekkel. Ezeken a versenyeken kétszer is az első 15 helyezetten kívül került az általános értékelésben.
Februárban Hannu Lepistö edző a külső kritikák ellenére hívta Nykänent a nyugat-németországi Schonach im Schwarzwaldban megrendezett junior világbajnokságra. A Langenwald-halmon 92 és 89 méteres ugrásokat mutatott be, amivel 264,7 ponttal aranyérmet szerzett, 12,7 pontos előnnyel a második helyen álló osztrák Ernst Vettori előtt.
Egy hónappal később részt vett a világbajnokságon a Lahtiban található Salpausselkä nevű házi hegyén. Az első versenyen a hatodik helyen végzett, a második versenyen pedig Jari Puikkönentől kikapva második lett, és pályafutása során először állt dobogóra. Részt vett a Falunban és Oslóban rendezett versenyeken is, ahol a legjobb 10 között végzett. A Holmenkollen fesztiválversenyen is ugrott, és a 28. helyen végzett. Az 1980-as világbajnokság összesített ranglistáján
1981
Nykänen a szezont a 4-Hills-tornán való részvétellel kezdte. Oberstdorfban megszerezte első győzelmét egy világkupa-versenyen. A 109 m-es és 104,5 m-es ugrásokkal összesen 241,4 pontot szerzett. A következő, garmisch-partenkircheni versenyen ötödik lett, és a TCS összesített ranglistáján Manfred Deckert megelőzve a második helyre esett vissza. Innsbruckban a 32., Bischofshofenben a 37. helyen végzett, a torna összesített ranglistáján a 11., a világkupában pedig az ötödik helyen végzett.
Február végén Oslóban rendezték meg a világkupa részét képező északi sí-világbajnokságot. Az első versenyen a normál dombon Midtstubakken Nykänen a negyedik helyen végzett, 1,4 ponttal lemaradva a bronzéremtől. A csapatversenyben a nagydombon Finnország 670,8 ponttal a harmadik helyen végzett. 92,5 m-en és 101,5 m-en Nykänen szállt le. A második egyéni versenyen nehéz időjárási körülmények között 108,5 m-en és 102,5 m-en ugrott, és összesen 257,9 pontot ért el.
A következő két világbajnokságra Lahtiban került sor. Ott Nykänen a negyedik és a második helyen végzett. Utolsó világkupa-versenye a kulmi mamuthegyen, Tauplitzban volt. Három versenyen első, második és ötödik lett. Az 1981-es szezonban a világkupa összesített ranglistáján
1982
A szeptemberi versenyen a svájci Kanderstegben a finn csak Olav Hanssontól kapott ki és lett második.
A decemberi, Raufossban rendezett Európa-kupa-versenyen kilencedik, Lillehammerben pedig második lett. Az első világkupa-versenyt Cortina d’Ampezzóban rendezték. Nykänen 87 méteres ugrásával egy forduló alatt megnyerte a versenyt, és összesítésben az élen végzett.
A 31. oberstdorfi 4-sáncverseny nyitóversenyén 113 és 114 méteres ugrással a második helyen végzett. A győztes a kanadai Horst Bulau lett. Az újévi versenyen Ga-Pában a negyedik helyen végzett, honfitársával, Puikkönennel együtt. A torna ranglistáján 1,1 ponttal lemaradt Bulau mögött, aki Garmischban a hatodik helyen végzett. Innsbruckban 105 és 104 méteres ugrással győzött, és ezzel a TCS új vezetője lett. A Bischofshofenben rendezett német-osztrák verseny döntőjében Nykänen a hetedik helyen végzett. Ezzel 17,6 pontos előnnyel nyerte meg a versenyt a második helyezett kelet-német Jens Weißflog előtt.
A következő két világbajnokságot Csehszlovákiában rendezték. Harrachovban kilencedik volt a nagydombon, Liberecben pedig negyedik. Egy héttel később mindkét versenyt megnyerte az amerikai Lake Placidban. Az első versenyszámban, amely egy ugrás után ért véget, mindössze 124,5 m-re volt szüksége a győzelemhez. A következő napon 120,5 m-t és 108 m-t ugrott. A verseny ezután Kanadába költözött, ahol a Thunder Bay-i dombokon hetedik és első helyen végzett. A második verseny második fordulójában 125,5 métert ugrott. Az összesített ranglistán még mindig hatalmas előnye volt (157 pont, 46 pont előnnyel a második helyezett Armin Kogler előtt). Februárban részt vett a szarajevói olimpia előtti teszten, és két versenyszámban harmadik, illetve első helyen végzett.
Ismét kupaversenyeken szerepelt a mamut Vikersundbakken, ahol egy hétvége alatt három versenyt is megnyert. Ezt a bravúrt csak 2007-ben, Planicában ismételte meg Adam Malysz. Második és első helyen végzett a svédországi Falunban rendezett világkupa-versenyeken. A pénteki versenyen hatalmas vereséggel kapott ki Bulautól, vasárnap pedig csak kevéssel előzte meg az osztrák Koglert. Lahtiban kilencedik és harmadik lett. Bærumban és Oslóban 31. és 17. helyezettként nem szerzett pontot a világkupa-ranglistán.
Nykänen a sírepülő világbajnokságon debütált. A Harrachov-síkon 176,0 m, 168,0 m, 176,0 m, 159,0 m, 155,0 m, 151,0 m, 174,0 m, 163,0 m és 171,0 m ugrással bronzérmet szerzett. Összesen 1043,5 pontot szerzett, 7,5 ponttal lemaradva az aranyérmes Klaus Ostwaldtól.
Az 1982-es szezon utolsó kupamérkőzésein
1983
Az amerikai kontinensen decemberben megrendezett síugró Világkupa-versenyeken Nykänen háromszor állhatott a dobogó második fokára, egyszer pedig ötödik lett. Az első Lake Placid-i verseny után ő lett a FIS ranglista független vezetője.
Oberstdorfban egy negyedik hellyel kezdte a 4-Hills-tornát. 21,3 pontot vesztett a győztes Klaus Ostwalddal szemben. Garmischban ötödik lett, de a 4-dombos verseny összesített rangsorában a harmadik helyen végzett. Jens Weißflog volt az új vezető. Innsbruckban 96 és 102,5 méteres ugrással a finn a második helyen végzett Weißflog mögött. A TCS dobogós helyezései nem változtak. A bischofshofeni versenyen hatodik lett, ami a német-osztrák verseny végén a harmadik helyet jelentette. A világkupában azonban megvédte vezető helyét a német győztes Paul Ausserleitner dombján.
A finn öt egymást követő világkupa-versenyen nem állt rajthoz, így Weißflog a Cortina d’Ampezzó-i versenyek után a világkupa-ranglista új vezetője lett, és a következő versenyek után tovább növelte előnyét.
A szarajevói olimpia előtt Nykänent az egyik fő éremre esélyesként emlegették. Az első versenyszámban a normálsíkon 91 métert ugrott, és 3,6 ponttal megelőzte Jens Weißflogot. A döntőben 84 métert ugrott (14. a döntőben), és a német három méterrel jobb teljesítményével a második helyen végzett, 1,2 pontos vereséggel. A második ugrás közben a síléce lecsúszott a jeges pályáról, instabillá vált, és elhibázta az ugrást. A verseny után gyenge teljesítményét ételmérgezéssel is magyarázta. Hat nappal később egy nagyobb dombon Nykänen 116 m-en landolt az első körben (ezzel dombrekordot állított fel), és 13,1 ponttal állt az élen Weißflog előtt. A döntőben 111 métert ért el, és 231,2 ponttal olimpiai bajnok lett. A második helyezett Weißflogot 17,5 ponttal megelőzve elérte a síugrás történetének legnagyobb pontkülönbségét az olimpiai arany- és ezüstérmesek között.
Egy héttel az olimpia befejezése után Engelbergben rendezték meg a síugró világbajnokság csapatversenyét, mivel a jugoszláviai olimpián nem szerepelt csapatverseny. A Nykänen vezette finn csapat 618,3 ponttal nyert, 46,1 ponttal megelőzve a második helyezett Kelet-Németországot.
A márciusi lahti kupaversenyeken a normál és a nagy dombon kettős győzelmet aratott. A 88 méteres sáncon 86 és 84 métert ugrott, és megnyerte a versenyt honfitársa, Puikkonen előtt. Egy nappal később második lett a nem CSC versenyszámban, majd a Lahtiban rendezett verseny végén 119,5 m-es és 109,5 m-es ugrással győzött a nagydombon. A faluni Lugnet-hegyen a negyedik helyen végzett. A világkupa ranglistán megelőzte Jens Weißflogot, aki Finnországban és Svédországban hiányzott. Lillehammerben második lett, és kikapott a csehszlovák Pavel Ploc-tól. A hatodik Weißflog ebben a versenyszámban visszatért a világkupa-versenybe. Oslóban Nykänen a 76., a német a 22. helyen végzett, szintén pont nélkül.
Heini Klopfer Oberstdorfban, a házi dombon Nykänen kétszer is több mint 30 ponttal győzött, és kétszer is megjavította világcsúcsát távolugrásban (182 m, majd 185 m). Növelte pontjait a világkupa-ranglistán, és növelte előnyét a második helyen álló Weißfloggal szemben. A szezon utolsó két versenyén nem vett részt a Planicában. Weißflog megnyerte a versenyt a normál hegyen, és megelőzte Nykänent a világkupa összesített ranglistáján. Ez a győzelem biztosította számára a végső győzelmet az összesített ranglistán, mivel abban a szezonban a FIS a szapporói versenyekig minden sportoló legjobb öt eredményét számolta, és az azt követő legjobb ötöt. A szezon utolsó versenyén, a nagydombon a német a nyolcadik helyen végzett, és hivatalosan is világkupa-győztes lett. Nykänen lett a második.
1984
Az 1984-es szezon első négy világkupa-versenyén
Az oberstdorfi 4-Hills-torna nyitóversenyén a második helyen végzett, 11,5 ponttal lemaradva a győztes Vettori mögött. A Ga-Pa-ban kilencedik lett, és a harmadik helyre esett vissza a torna ranglistáján. Jens Weißflog lett az új vezető. Nykänen 105 és 110 méteres ugrással győzött Innsbruckban, és 11 ponttal lemaradt a német mögött a torna tabelláján. Utolsó versenyén, Bischofshofenben a hatodik helyen végzett, ami a német negyedik helyével együtt Weißflog győzelmét és Nykänen második helyét jelentette az összesített világkupában. A világkupa ranglistán, ahol az egyes sportolók öt legjobb eredményét veszik figyelembe, a negyedik helyen végzett, 36 ponttal lemaradva Andreas Felder mögött.
A finn két érmet nyert az ausztriai Seefeldben, Tirolban megrendezett világbajnokságon. A versenyt a nagy dombon Innsbruckban (Bergisel) rendezték. Nykänen 108 méteres dupla ugrással egyéni bronzérmet szerzett. 2,5 ponttal maradt le az aranyérmes Per Bergerudtól. A csapatversenyben a finn csapat aranyérmet szerzett. Nykänen 104 és 107 méteres ugrásokat mutatott be, a csapat leghosszabb ugrásait. Seefeldben rendezték meg a normálsáncversenyt, ahol a finn 83,5 és 88 méteren ugrott, és a 11. helyen végzett. A dobogóhoz képest 8,2 pont volt a veszteség.
A világkupa-verseny Szapporóba költözött, ahol Nykänen kétszer is dobogóra állt – először a legmagasabb, majd a második helyen. Az első versenyen 21,4 pontos előnnyel nyert a csehszlovák Ladislav Dluhoš előtt. A második versenyen a japán Masahiro Akimotótól kapott ki. A második helyezett a svájci Sankt Moritzban található Vettori lett. Nem vett részt Engelbergben és a harrachovi sírepülő versenyen.
A lahti hegyeken kétszer is a Top 3-ban végzett. A kisebb dombon (85,5 m és 84 m-es ugrás) győzött, a nagy dombon pedig második lett. Svédországban a nyolcadik és a hatodik helyen végzett a hegyeken, Örnsköldsvikben és Falunban. A világbajnoki ranglistán kikapott Feldertől. A szezon utolsó három versenyét azonban megnyerte, előbb az oslói Holmenkollbakken (ott negyedik lett az osztrák), majd végül Szczyrbskije. Ezekkel a győzelmekkel és Felder gyengébb teljesítményével biztosította első helyét az 1984-es világbajnokságon.
Egy héttel korábban megnyerte a sírepülő világbajnokságot a planicai Mammutban. Ezt a címet 190,0 m, 174,0 m, 136,0 m, 187,0 m és 186,0 m ugrással nyerte meg. A második helyezett előtt 49,5 ponttal végzett. Ezen a versenyen Nykänen kétszer is megjavította világcsúcsát, először 187 méterrel, majd 191 méterrel. Egy évvel később, 1986 márciusában Andreas Felder elérte a 191 méteres határt, és ettől kezdve a leghosszabb ugrások nem rekordok, hanem „világrekordok” voltak a FIS által.
Nykänen a március-április végi Európa-kupán is indult, és Rukában harmadik, Bardufossban pedig második lett. A bardui versenyen szintén harmadik lett.
1985-ben Finnországban az év sportolójának választották. 1988-ban ismét megnyerte a címet.
1985
Az idei szezont Nykänen egy Thunder Bay-i világkupa-versennyel kezdte. Az első versenyen a dobogó legalsó fokán végzett Primož Ulaga és Vegard Opaas mögött. Egy nappal később negyedik lett, ismét Ulaga győzelmével. Az amerikai Lake Placidban a finn nem mutatott ilyen jó ugrást, és a hetedik, illetve a 19. helyen végzett. A sportolónak egyre nagyobb problémái voltak az alkohollal. A finn síszövetség rövid időre felfüggesztette, és több versenyt is kihagyott, köztük a 4-sáncversenyt.
Harrachovban tért vissza a versenyzéshez, ahol 1986. január 11-én megnyerte a szezon első versenyét. Sikeres volt 122 m-es és 116 m-es eredményt ért el. A Liberecben rendezett egysoros versenyen a győztes Piotr Fijasnak 15,3 pontos vereséggel a tizenegyedik helyen végzett. Ennek ellenére első lett a Bohemia Tournament osztályozójában. Újabb győzelmet aratott a finn Klingenthalban, ahol 100 és 103 méteren landolt. Oberwiesenthalban nem tudta növelni pontjainak számát, és a 21. helyen végzett.
Nykänen ezután Hokkaidóra repült, ahol a szapporói dombokon kétszer is egyértelműen győzött, majd a világkupa összesített ranglistáján az első helyen állt, 5 ponttal megelőzve Ernst Vettorit és 10 ponttal Ulagát. A következő versenyen a norvégiai Vikersundban a finn kétszer is az első háromban végzett, az első versenyen Feldernek, a másodikon pedig szintén Vettorinak adta át a helyét. A Sankt Motitzban, Gstaadban és Engelbergben rendezett svájci tornán a tizenkettedik, a harmadik és a második helyen végzett. A végső ranglistán 0,1 ponttal maradt alul Rolf Åg Berggel szemben. Hazai dombján, Lahtiban már ő volt a legjobb, 10,7 ponttal megelőzve honfitársát, Puikkönent a normál dombon és 2,7 ponttal egy másik finnt, Pekka Suorsát a nagy dombon.
A sírepülő világbajnokságot március 8-9-én rendezték Bad Mitterndorfban. Nykänen a harmadik helyen végzett a négyes sorozatban, amit bronzéremmel jutalmaztak. 123,0 m, 183,0 m, 131,0 m, 173,0 m, 185,0 m és 176,0 m magasságban ugrott. A különbség közte és a győztes Felder között 46,5 pont volt.
Az oslói nagydombon rendezett világkupa-versenyen csak Vettoritól kapott ki. A planicai K-90-es hegyen a győzelmet is megszerezte, az osztrák pedig a top 15-ön kívül végzett. Egy nappal később Vettori diadalmaskodott a nagy sípályán (a finn lett a harmadik), de ez már nem számított a világkupa összesített ranglistáján, ahol Nykänen 18 ponttal (250-232) megelőzte, és minden idők első síugrójaként harmadszor is győzni tudott.
1986-ban hallotta élete első ítéletét. Cigarettát és sört lopott egy boltból, de végül pénzbírsággal sújtották.
1986
A Thunder Bay-i versenyeken a finn kétszer is dobogóra állt, először második lett (Jens Weißflog mögött), majd egy nappal később győztesként. Egy héttel később Lake Placidben tizenharmadik és tizedik volt az amerikai hegyeken.
Ugyanezt tette a 4-Hills-torna németországi szakaszán is. Oberstdorfban csak tizenötödik, Garmisch-Partenkirchenben pedig kilencedik lett. A torna megnyitása előtt a sajtóban – az edzői stábbal és a nemzeti síszövetséggel való egyeztetés nélkül – bejelentette, hogy nem vesz részt a német-osztrák versenyen. Hosszas tárgyalások után sikerült rábeszélni, hogy meggondolja magát, de a versenyhez való hozzáállása továbbra is tiszteletlenség volt: elfelejtett sílécet vinni Oberstdorfba, nem volt hajlandó a stáb által biztosított jugoszláv deszkákon ugrani, és miután megtalálta a megfelelő síugrócipőt, úgy indult el a versenyen, hogy egyetlen edzőugrást sem végzett. A Ga-Pában rendezett újévi verseny után Nykänen feleségével együtt elköltözött a finn csapattól, így lemaradt az innsbrucki edzésekről. Csak este csatlakozott a csapathoz a szállodában, és egyértelműen gyenge fizikai állapotban volt. A csapat vezetősége kapcsolatba lépett a szövetségük vezetőjével, aki a sportolóval folytatott telefonbeszélgetés után eltávolította őt a csapatból. Nykänen, aki akkoriban alkoholos befolyásoltság alatt állt, jelentős károkat okozott annak a szállodának a területén, ahol megszállt. A befejezetlen TCS tabelláján a 66. helyen állt.
Akkoriban az osztrák Kneissl sílécgyártó állt ki a finn mellett, mert Nykänen volt a legfontosabb marketingesük. Az osztrákok megígérték, hogy felkészítik őt a közelgő világbajnokságra, és nyugodt edzésmunkát biztosítanak neki. Ezt figyelmen kívül hagyta, és feleségével Srí Lankára repült. Ezután Kneissl megfenyegette őt a szerződésének felbontásával és az egyesületet a bajnokságból való visszalépéssel. Edzője, Matti Pullie meggyőzése után Nykänen visszatért Európába, és minden féllel megegyezett.
1987. február 15-én Nykänen a K-120-on a tizenkilencedik helyen végzett az oberstdorfi világbajnokságon. 101 m-en és 112 m-en ugrott. Két nappal később a finn csapat megnyerte a csapatversenyt. Nykänen 110 és 111 méteren landolt. Az utolsó versenyszámban, az egyéni versenyben a normálsáncban második lett, és ezüstérmet szerzett. A 88 méteres és 87 méteres eredményével csak Jiří Parmát tudta megelőzni, akitől 11,5 ponttal kapott ki.
Visszatért a világbajnokságra, ahol a tizenegyedik helyen végzett Lahtiban. Tizenhatodik lett a K-88-as ugráson, majd egy nappal később 90 és 85,5 méteres ugrással megszerezte a győzelmet. Következő győzelmét a svédországi Falunban aratta, ahol 115 és 103 méteren landolt. A planicai versenyekről lemaradt, és csak két szezonzáró versenyen vett részt Norvégiában: Rælingenben negyedik, Oslóban pedig hetedik lett. A világkupa összesített ranglistáján 133 ponttal a hatodik helyen végzett.
1987
A finn sportoló a decemberi világkupa-versenyeket egyértelmű előnnyel nyerte riválisai előtt – az első, Thunder Bayben rendezett versenyen 23 ponttal verte Pavel Plocot, a másodikon Jens Weißflogot 23,8 ponttal. Szapporóban pedig 17,3 ponttal múlta felül ellenfeleit. (a versenyt az első forduló után törölték) és 39,3 pont.
A 4-Hills-torna első versenye azonban Ploca győzelmével zárult, aki 4,6 ponttal előzte meg a második helyezett finnt. Garmisch-Partenkirchenben Nykänen 103,5 méterrel és 101 méterrel ismét a legjobb volt, és feljött a TCS élére. Ausztriában is nagy fölénnyel nyerte a versenyt, előbb Innsbruckban 108 és 105 méteres ugrással, majd a döntőben Bischofshofenben 112,5 és 110 méterrel. Az egész verseny döntőjében 99 ponttal előzte meg a második helyezett Weißflogot. A világbajnokságon is ő volt a vezető. A legutóbbi TCS-verseny után verekedésbe keveredett egy csapat osztrák szurkolóval, aminek következtében monoklija lett.
A finn ezután részt vett a svájci világkupán. Sankt Moritzban megnyerte a versenyt, Gstaadban ötödik, Engelbergben pedig második lett. Ezekkel az eredményekkel megnyerte a világkupa összesített ranglistáját.
Nykänen volt a Calgaryban megrendezett olimpiai verseny vezető esélyese. A normálsíkon ő ugrotta a legmesszebbre a nyitó fordulóban (89,5 m), és 7,9 ponttal megelőzte a második helyezett Jiří Malecet. A második fordulóban lemásolta a korábban elért távolságot, és döntő fölénnyel nyert, 17 ponttal verte a második helyen álló Pavel Plocot. A nagy sáncon ismét a finn volt a legjobb: 118,5 és 107 métert ugrott, és 224,0 ponttal, 16,1 ponttal megelőzve a második helyezett Erik Johnsent, ő lett a történelem első ugrója, aki két olimpiai aranyérmet nyert egy játékon, és egyben az első háromszoros olimpiai bajnok síugrásban. Egy nappal később rendezték meg az olimpiai síugrás történetének első csapatversenyét. A finn csapat Nykänennel a legjobb sportolónak bizonyult. Harmadik aranyérmét a verseny leghosszabb ugrásával, 115,5 és 114,5 méterrel szerezte. Ő lett a történelem első és eddig egyetlen síugrója, aki három aranyérmet nyert egy olimpián. A siker után a finn rajongók bálványává és hírességgé vált.
Ezután hazai közönség előtt, Lahtiban versenyzett, és akárcsak két és négy évvel korábban, most is kétszer volt a legjobb. Kétszer követte őt a svéd Jan Boklöv.
Az oberstdorfi sírepülő világbajnokságon bronzérmet szerzett. A repülései 168 m, 168 m és 180 m hosszúak voltak. Az erős szél miatt az első napi repüléseket törölték, így az eredmények csak két március 13-i forduló alapján születtek.
A meldali kihagyása után Oslóban versenyezhetett, de a top 15-ön kívül, tizenhetedik helyen végzett. A jugoszláviai Planicában egyetlen legjobb eredménnyel végzett – negyedik lett a kisebbik hegyen (a második versenyen 18. lett). Így pályafutása során negyedszer nyerte meg a világbajnoki összesített ranglistát, és 1987 óta először vihette haza a Kristálygömböt. Az egész szezonban 282 pontot szerzett, ami a legtöbb volt pályafutása során.
Április 2-án Rukában 118,5 m-es és 115 m-es ugrással megnyerte a nemzetközi versenyt.
1988
Szeptemberben Nykänen 25,7 ponttal nyerte meg a versenyt Kanderstegben a második helyezett Ladislav Dluhoš előtt.
A téli szezont egy harmadik hellyel nyitotta a Thunder Bay-i lesiklópályán rendezett világkupa-versenyen. Dieter Thoma és Risto Laakkonen mögött a második helyen végzett. A második versenyen az 51. helyen végzett. Szapporóban győzött K-90-en (88,5 m és 90 m-es ugrásokkal) és harmadik lett K-115-ön.
Oberstdorfban a 4-Hills-torna első versenyén szintén harmadik lett. 10,5 pontot veszített a győztes Thomával szemben. A 109 m-es és a 102 m-es ugrások adták neki a győzelmet Ga-Pában, ami világkupa-pályafutása utolsó versenye volt. Innsbruckban ötödik lett, a világkupa összesített ranglistáján maradt a második, 1,5 pontos hátrányban az új vezető Weißfloggal szemben. Bischofshofenben a finn a tizennyolcadik lett, másfél ponttal megelőzve a tizenkilencedik helyen álló németet, de a tizedik Laakkonen kihasználta a gyenge formáját, és 2,5 ponttal megnyerte az összesített ranglistát. Nykänen és Weißflog 838,5 ponttal a második helyen végzett. A háromszoros olimpiai bajnok a verseny után a negyedik helyen végzett a világkupában. Abban a szezonban már nem tudott több pontot szerezni, és kilencedik lett.
A Lahtiban rendezett világbajnokságon harmadik lett a nagy dombon és negyedik a normál dombon. Az első versenyen kétszer ugrott 108 méteren, és 13,5 ponttal maradt le az aranyérmes Jari Puikkonenről. A finn csapat, Nykänennel az élen, aranyérmet szerzett a csapatversenyben. A második, egy körre rövidített egyéni versenyben 85,5 métert ugrott, és 1,4 ponttal maradt le a harmadik helyről.
1989
Az új világkupa-kiadás első versenyei Thunder Bayben a 10. és a 18. hellyel zárultak (utóbbi versenyen ex aequo a japán Noriaki Kasai mellett végzett). Lake Placidban a dobogó második fokára állhatott fel (ez volt pályafutása utolsó dobogós eredménye), ahol kikapott Ernst Vettoritól, akit majdnem kilenc évvel korábban a junior világbajnokságon legyőzött, ezzel élete első nemzetközi sikerét érte el. Egy nappal később nyolcadik volt.
Az első TCS-versenyen hetedik lett, a másodikban pedig negyedik, fél ponttal lemaradva a harmadik helyezett František Jež mögött. Az összesített rangsorban a hatodik helyen végzett. Az osztrák hegyeken nem teljesített ilyen jól, Innsbruckban a 33., Bischofshofenben pedig a 40. helyen végzett. A versenyen a tizenhatodik helyen végzett. A csehszlovákiai kupaversenyeken is indult, de egy 23. hely Harrachovban és egy 24. hely Liberecben elvette a kedvét a világkupában való folytatástól. Az edzéshiány miatt edzőváltást követelt. Mindenkit hibáztatott maga körül a rossz eredményeiért. A végső rangsorban 55 ponttal a 19. helyen végzett.
De megjelent a vikersundi sírepülő világbajnokságon. 171 és 160 méteres ugrással ezüstérmes lett, 6,9 ponttal lemaradva Dieter Thoma mögött.
1990
Októberben bejelentette, hogy az Albertville-i játékok után sportágat vált, és Formula Royal motorcsónakversenyen indul.
Nykänen 1990 decemberében szerepelt az első négy világkupa-versenyen, de egyikben sem szerzett pontot, a legközelebb a második, Thunder Bayben rendezett versenyen jutott, ahol a 16. helyen végzett. Aztán ahelyett, hogy a 4-Hills-tornára ment volna, a Kanári-szigetekre repült, ahol alkoholos partikat tartott. Mivel nem szerzett világkupa-pontokat, nem került be a végső világkupa-rangsorba.
Gyenge formája ellenére behívták a predazzói világbajnokságra, ahol a 62 versenyző közül az 50. helyen végzett a nagy dombon. A finn csapat nélküle szerezte meg a második helyet a csapatversenyben.
A bajnokság után a 27 éves sportoló bejelentette, hogy visszavonul a síugrástól. Pályafutása befejezésének hivatalos oka hátproblémák voltak. Később megműtötték egy csomót a hátán, de már nem lelkesedett az edzésért.
Ranglista helyezések az egyéni versenyeken
1992 decemberében Szapporóba ment, ahol a helyi ugrórepülők képzését vállalta, de három hét után lemondott. Megpróbált visszatérni a síugráshoz, de néhány sikertelen indulás után (1993 szeptemberében Hinterzartenben 29., 1994 márciusában a Kontinentális Kupában Rukában 61., Rovaniemiben 53. lett) teljesen felhagyott a síugrással.
1996-ban a populista és Európa-ellenes Igazi Finnek párt listájáról választották meg Uurainen városi tanácsosává. Az 1995-ös parlamenti választásokon is ő volt a jelöltjük, de nem nyert mandátumot. 1998-ig volt a tanács tagja.
A finn mozikban 2006. január 13-án mutatták be a Nykänen életéről szóló Matti című életrajzi filmet. A főszereplőt Jasper Pääkkönen játszotta. A Lennä Nykäsen Matti című dal, amelyet Heikki Salo komponált, Mato Valtonen és Sakke Järvenpää szövegével, Timo Kotipelto előadásában, szintén a filmhez készült.
Nykänenről nevezték el a jyväskylai HS108-as sípályát, a Laajavuori síugrósáncot.
2008 februárjában részt vett a veterán síugró világbajnokságon Taivalkoski hegyein. K-50-en az ötödik helyen végzett, K-38-on pedig a legjobb volt. 37,5 és 37 métert ugrott, és 13,2 ponttal megelőzve a második helyen végzett norvég Jan Ing Skjerven-t. 2010 januárjában Žiriben visszatért a veteránok versenyében a világbajnoki címért. Ezúttal a K-40-es sáncon ötödik, a K-26-oson pedig harmadik lett (22,5 és 24 méteres ugrással). Utoljára 2011 márciusában szerepelt ezen a versenyen: Harrachovban ismét ötödik lett (a K-70-es sáncon), majd 36 és 34,5 méteres ugrással nyert (a K-40-es sáncon), 16,4 pontos előnyt szerezve a második helyezett orosz Vlagyimir Szajcsik előtt.
2009 novemberében mutatták be nyolc epizódból álló internetes főzőműsorát, a Mattihan se sopan keitti-t (a Sub TV-n), és az egykori síugró később szakácskönyvet is kiadott. 2011-ben egy nemzetközi szakértői csoporttól üzleti díjat kapott.
2013. március 11-én a kuopiói világkupa-verseny selejtezőjén ő adta meg a rajtjelet Gregor Schlierenzauer osztrák síugrónak, aki korábban megdöntötte a világkupa-versenyeken elért győzelmi rekordját. Szintén márciusban lett a síugró Harri Ollie edzője. Az éves finn sportgálán életműdíjat kapott.
2016-ban a brit síugróról, Eddie Edwardsról készült életrajzi film, az Eagle. A főszerepben Edvin Endre svéd színész játszotta Nykänent. A Matti Nykänen – Ugrás a ködben című darabot (monológ), amelyben Tatu Mönttinen játszotta a címszerepet, 2018-tól több finn színházban is műsorra tűzték.
1991-ben egy üzletemberekből álló csoport azt javasolta, hogy Nykänen legyen énekes. Első albuma, a Yllätysten yö (Surprise Night) 1992-ben jelent meg, és 25 000 példányban kelt el. Ő lett a második finn olimpiai bajnok, akinek egy albuma aranyérmes lett (az első Tapio Rautavaara volt). Következő albuma (Samurai), amely 1993-ban jelent meg, nem volt olyan sikeres, főként alkoholproblémái és házassági problémái miatt. 2002-ben Elämä on laiffii (Az élet az élet) címmel kislemezt adott ki, és saját almabor márkát dobott piacra, amelynek reklámszlogenje a dal címe volt.
2006-ban jelent meg harmadik stúdióalbuma Ehkä otin, ehkä en (Talán elvettem, talán nem). Nykänen zenei pályafutása nagy részében Jussi Niemi hivatásos zenésszel dolgozott együtt. A Niemi által vezetett Samurai zenekarral járta az országot, és hetente 2-3 koncertet adott. Nykänen néhány kijelentése, valamint dalainak részletei bekerültek a finn köznyelvbe.
Egyetlen
A Jyväskylä városához tartozó Kangaslampi városában született Nykänen sportkarrierje kezdetén otthagyta az iskolát, hogy teljes egészében a síelésnek szentelje magát. Szülei Vieno eladónő és Ensio Hilmeri sofőr (1933-2016) voltak. Két nővére volt, Päivi és Tuija.
1985-ben született Anniina nevű törvénytelen lánya, akinek anyja Tarja Jokinen Tiina Hassinen volt. Nem sokkal később született egy gyermekük, Sami (1987-ben született). Két év házasság után elváltak. 1989-ben feleségül vette Pia Hynninen-t, akivel 1991-ig volt jegyben, és ebből a házasságból született egy lányuk, Eveliina (született 1990-ben).
2004. október 27-én újabb 26 hónap börtönbüntetést kapott, miután a felesége nyaralójában egy vita során leszúrt egy 59 éves férfit. Az ügyészség gyilkossági kísérlettel vádolta Nykänent, de a bíróság, figyelembe véve, hogy az egykori síugró a bűncselekmény idején alkoholos befolyásoltság alatt állt, és nem volt teljesen tudatában tettének, csak súlyos testi sértésért ítélte el. Ugyanebben az évben szívrohamot kapott. 2005 szeptemberében szabadult a börtönből, és a feltételes szabadlábra helyezése alatt ismét letartóztatták, mert megtámadta a feleségét. 2006. március 16-án négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Nem sokkal szabadulása után késsel megsebesítette egy korpilahti pizzéria egyik vendégét. Két év szabadságvesztésre ítélték, de a büntetést 60 napra és 57 óra közmunkára csökkentették.
2009. december 26-án letartóztatták, mert megpróbálta megölni feleségét egy köntös övével. Kórházba szállították a karján és a homlokán lévő sérülésekkel. Korábban a szomszéd házából hívta a rendőrséget, ahová a támadó férje elől menekült. E bűncselekmény miatt 2010. augusztus 24-én 16 hónap börtönbüntetésre ítélték. Emellett 5000 euró kártérítést kellett fizetnie a feleségének, és 3000 euró perköltséget kellett viselnie. A vizsgálatok kimutatták, hogy figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenved, ami agressziót és neurológiai rendellenességeket okoz. 2010 augusztusában Mervi Tapola tizenötödször adta be a válókeresetet, ami végleg véget vetett kapcsolatuknak.
Miután kiszabadult a börtönből, eljegyezte a híresség Susanna Ruotsalainent. 2012-ben egy tízrészes műsorban szerepelt a mindennapi életéről. A valóságshow népszerűségi rekordokat döntött. Miután szakított Ruotsalainennel, 2013 októberében eljegyezte a joutsenói születésű Pia Talonpoikát. 2009-ben Lappeenranta Joutseno városában éltek (Nykänen korábban Ylöjärviben élt). Az egykori síugrónak nehéz volt a kapcsolata a gyermekeivel, akik nem engedték, hogy találkozzon az unokáival.
2018 nyarán Nykänennél cukorbetegséget diagnosztizáltak. Néhány hónappal később újra koncertezni kezdett, utoljára 2019. február 1-jén lépett fel utoljára egy helsinki étteremben. Élete utolsó időszakában szédüléstől és hányingertől szenvedett. Nem követte az ajánlott étrendet. Nem sokkal 2019. február 4-én éjfél után, 55 éves korában, otthonában hunyt el. Ezután súlyos álmosság alakult ki nála, majd elment megmosakodni a fürdőszobába, ahonnan sokáig nem jött ki. Amikor a felesége bejött, a férfi holtan feküdt a padlón a saját hányásában. A halál hivatalos oka az alkoholfogyasztás miatti hosszú távú hasnyálmirigy-gyulladás volt, amelyhez tüdőgyulladás is társult. Halálának hírét a finn és a külföldi média széles körben feldolgozta. Sampa Terha kulturális, sport- és európai ügyekért felelős miniszter kérésére a finn kormány „az országnak és a nemzetnek tett hatalmas szolgálatai” elismeréseként állami temetést tervezett Nykänennek, de a családja ellenezte ezt a szándékot, és egy zártkörű, szerény szertartást választott szülővárosában, Jyväskyläben. A családi sírboltban temették el apja és dédnagyanyja mellé. A temetés költségeit a finn állam fedezte.
M. Nykänen olimpiai pályafutása – részletesen
M. Nykänen indulása a világbajnokságon – részletesen
M. Nykänen rajtjai a sírepülő világbajnokságon – részletesen
M. Nykänen indulása a junior világbajnokságon – részletesen
M. Nykänen indulása a veterán világbajnokságon – részletesen
Összesen 46 világkupa-győzelmével Matti Nykänen egyike annak a két síugrónak a történelemben (Malysz Ádám mellett, aki 39 győzelmet szerzett), aki négyszer nyerte meg az összesített világkupát. 143 alkalommal indult világkupa-versenyeken.
Győzelmek a világkupa-versenyeken
46 világkupa-győzelmével Nykänen a második sportoló a történelemben, aki a legtöbb győzelmet aratta a világkupa-versenyeken Gregor Schlierenzauer (53 győzelem) mögött. Ő az egyetlen síugró, aki valaha nyolc világkupa-versenyt nyert egy városban (a Lahtiban található Salpausselkä-sáncokon).
Világkupa-versenyek dobogós helyezései
Matti Nykänen 76 alkalommal állt a világbajnokság dobogóján (a legtöbb dobogós helyezés Janne Ahonené 108-cal), ebből 46 alkalommal a legmagasabb fokon. Emellett 22 alkalommal lett második, és 8 alkalommal állhatott a dobogó legalsó fokára. A legtöbbször Lahtiban végzett a Top 3-ban (12 alkalommal).
Helyezések az egyes világkupa-versenyeken
Az Európa Kupa-versenyek dobogós helyezései
Helyezések az egyes európai kupasorozatokban
Helyezés az egyéni Kontinentális Kupa-versenyeken
Matti Nykänen (egyénileg és csapatként) összesen 22 érmet nyert a nemzeti bajnokságokon. Ez a szám 13 arany-, 2 ezüst- és 7 bronzérmet tartalmaz. Kilencszer volt egyéni bajnok: négyszer a normál dombon (1983, 1987, 1988, 1989) és ötször a nagy dombon (1981, 1982, 1983, 1987, 1988).
Cikkforrások
