Frederic Edwin Church

Delice Bette | szeptember 28, 2022

Összegzés

Frederic Edwin Church (1826. május 4. – 1900. április 7.) amerikai tájképfestő, aki a connecticuti Hartfordban született. Az amerikai tájképfestők Hudson River Schooljának központi alakja volt, leginkább nagyméretű, gyakran hegyeket, vízeséseket és naplementéket ábrázoló tájképeiről ismert. Church festményein nagy hangsúlyt fektetett a realisztikus részletekre, a drámai fényre és a panorámaképekre. Néhány fő művét egy-egy festményből álló kiállításokon mutatta be a New York-i fizető és gyakran lenyűgözött közönségnek. Fénykorában az Egyesült Államok egyik leghíresebb festője volt.

Kezdet

Frederic Edwin Church közvetlen leszármazottja volt Richard Churchnek, az angliai puritán úttörőnek, aki elkísérte Thomas Hookert az eredeti útra a vadonon keresztül Massachusettsből a későbbi Hartfordba, Connecticutba. Church Eliza (1796-1883) és Joseph Church (1793-1876) fia volt. Fredericnek két nővére volt, és nem maradtak testvérei. Apja ezüstművesként és ékszerészként sikeres volt az üzleti életben, és több pénzügyi cég igazgatója volt. Anyja testvére Adrian Janes volt, aki egy vasöntöde tulajdonosa volt, amely az amerikai Capitolium kupoláját építette. A család vagyona lehetővé tette Frederic számára, hogy már egészen fiatal korától kezdve a művészet iránti érdeklődésének hódoljon. 1844-ben, 18 éves korában Church a New York állambeli Catskillben Thomas Cole tájképfestő tanítványa lett, miután Daniel Wadsworth, a család szomszédja és a Wadsworth Athenaeum alapítója bemutatta őket egymásnak. Church két évig tanult nála; ekkorra tehetsége már több mint nyilvánvalóvá vált. Cole azt írta, hogy Churchnek „a világon a legjobb rajzolói szeme volt”. A Cole-lal töltött idő alatt körbeutazta New Englandet és New Yorkot, hogy vázlatokat készítsen; meglátogatta East Hamptont, Long Islandet, a Catskill Mountain House-t, a Berkshires-t, New Havent és Vermontot. Első feljegyzett festményét 1846-ban adta el a Hartfordi Wadsworth Athenaeumnak 130 dollárért; ez egy Hooker 1636-os utazását ábrázoló pásztorkép volt. 1848-ban a National Academy of Design legfiatalabb társult tagjává választották, és a következő évben teljes jogú taggá léptették elő. Saját tanítványai közé tartozott Walter Launt Palmer, William James Stillman és Jervis McEntee.

A romantika a felvilágosodás korának racionalizmusával szembeni ellenmozgalomként az 1800-as évek elején volt kiemelkedő Nagy-Britanniában és Franciaországban. A romantikus korszak művészei gyakran idealizált jelenetekben ábrázolták a természetet, amelyek a természet gazdagságát és szépségét ábrázolták, néha a nagyszabásúságra helyezve a hangsúlyt. Ez a hagyomány Church műveiben folytatódott, aki a zavartalan természetet idealizálta, amit gyötrelmes részletességű művészete emelt ki. A természet hangsúlyozását alacsony vízszintes vonalak és az égbolt túlsúlya segíti elő. Church általában „elrejtette” ecsetvonásait, hogy a festmény felülete sima legyen, és a festő „személyisége” látszólag hiányozzon.

Church a Hudson River School második generációjának terméke volt, az amerikai tájképfestészet mozgalmának, amelyet tanára, Thomas Cole alapított. Cole és Church egyaránt hívő protestánsok voltak, és az utóbbi hite szerepet játszott festményeiben, különösen korai vásznain. A Hudson River School festményeire jellemző volt, hogy a hagyományos pásztori tájakra, különösen a Catskill-hegységre összpontosítottak, és romantikus vonásokat mutattak. Megkísérelték megragadni a gyorsan eltűnőben lévő, nyugtalan Amerika vad realizmusát és a természeti szépség megbecsülését. Amerikai határvidéki tájképei a „tizenkilencedik század közepi Egyesült Államok expanzív és optimista szemléletét” mutatják. Church festményeinek témáiban különbözött Cole-tól: a természeti és gyakran fenséges jeleneteket részesítette előnyben Cole allegóriára való hajlamával szemben – bár Church munkásságát egyre gyakrabban vizsgálják újra a témák és jelentések szempontjából.

A porosz felfedező és tudós Alexander von Humboldt nagy hatással volt Churchre. Kosmos című művében Humboldt a tudomány, a természeti világ és a spirituális kérdések összefonódásának vízióját fogalmazta meg. A Church tulajdonában lévő Kosmos egy fejezetet szentelt a tájképfestészetnek; Humboldt fontos szerepet szánt a képzőművésznek a természet sokszínűségének „tudományos” ábrázolásában, különösen az Újvilágban. Ahogy Charles Darwin evolúcióelmélete az 1860-as években kezdte felborítani Humboldt egységről alkotott elképzeléseit, a művészettörténészek azt vizsgálták, hogy Church festészete hogyan reagált Church világképének erre a megszakadására.

John Ruskin angol műkritikus szintén fontos és nagy hatással volt Churchre. Ruskin Modern festők című művében a természet közeli megfigyelését hangsúlyozza: „a tájképfestő feltétlen kötelessége, hogy csökkenthetetlen figyelemmel ereszkedjen le a legapróbb részletekig. A sziklák minden osztályát, a föld minden fajtáját, a felhők minden formáját ugyanolyan szorgalommal kell tanulmányozni, és ugyanolyan pontossággal kell ábrázolni”. Ezt a részletekre irányuló figyelmet a művész értelmezésével, benyomásaival és képzeletével kell kombinálni a nagy művészet eléréséhez. Míg Church festményeit az 1850-es és 1860-as években széles körben dicsérték, egyes kritikusok úgy találták, hogy részletes panorámaképeiből hiányzik a képzelet vagy a költészet. George W. Sheldon 1879-es American Painters című művében George W. Sheldon így írt Church vásznairól: „Aligha szükséges … elmagyarázni, hogy mi a legfőbb hibájuk, mert ezt a hibát ekkorra már szinte minden intelligens amerikai műkedvelőnek fel kellett ismernie. A hiba abban áll, hogy a részletek kidolgozottsága az érzelmek egységének és erejének rovására megy….. Hűek és szépek, de nem olyan gazdagok, mint amilyenek a művészet költőiségében, aromájában lehetnének. A természet magasabb és szellemi igazságai a tájképművészet igazi otthona.”

Church néhány festménye a luminista tájképstílushoz kapcsolódik, és arra is hatással volt. A luminista művészet hajlamos hangsúlyozni a vízszinteseket, nem szórt fényt használni, és elrejteni az ecsetvonásokat, hogy a festő jelenléte vagy „személyisége” kevésbé legyen nyilvánvaló a néző számára. Egy kiállítási könyv szerint Church Morning in the Tropics és Twilight in the Wilderness című művei a stílus „aprólékos rajzkészségét és intenzív színvilágát” emelik ki, míg a Cotopaxi és a The Parthenon „panorámaszerkezetükben … példázzák a stílust”. Mindazonáltal Churchet nem tekintik elsősorban luminista művésznek.

Church a Hudson River School klasszikus New York-i és New England-i jeleneteinek megfestésével kezdte pályafutását, de 1850-re már New Yorkban telepedett le. Műveit az American Art Union, a Boston Art Club és (egy fiatal művész számára a leglenyűgözőbb módon) a National Academy of Design kiállítóhelyein állította ki. Módszere abból állt, hogy a természetben készült vázlatok alapján műtermében festményeket készített. Pályafutása korábbi éveiben Church stílusa tanára, Thomas Cole stílusára emlékeztetett, és a Hudson River School alapító stílusjegyeit testesítette meg. Stílusa előrehaladtával eltért Cole szemléletétől: kidolgozottabb részletességgel festett, kompozíciói pedig kalandosabb formátumúak lettek, néha drámai fényhatásokkal.

Church hamar hírnevet szerzett magának mint utazó művész, korai hazai festő- és vázlatrajzoló útjaival a Fehér-hegységbe, Massachusetts nyugati részére, a Catskills-hegységbe, Hartfordba, Connba, Niagarába, Virginiába, Kentuckyba és Maine-be vezetett. Két alkalommal, 1853-ban és 1857-ben Dél-Amerikába utazott, és túlnyomórészt Quitóban tartózkodott, meglátogatta a mai Kolumbia és Ecuador vulkánjait és városait, valamint átkelt a Panama-öbölön. Az első útra Cyrus West Field üzletemberrel utazott, aki finanszírozta az utat, abban a reményben, hogy Church festményeivel befektetőket tud majd csábítani dél-amerikai vállalkozásaihoz. Churchet Alexander von Humboldtnak a kontinens 1800-as évek elején végzett felfedezései inspirálták; Humboldt kihívást intézett a művészekhez, hogy ábrázolják az Andok „fiziognómiáját”. Miután 1852-ben megjelent Humboldt személyes beszámolója az Amerika egyenlítői vidékén tett utazásairól, Church megragadta a lehetőséget, hogy Humboldt nyomdokain haladva utazhasson és tanulhasson. Amikor Church 1857-ben Louis Rémy Mignot festővel együtt visszatért Dél-Amerikába, a területről készített vázlatait tovább bővítette. A két utazás után Church számos tájképet készített Ecuadorról és az Andokról, mint például Az ecuadori Andok (1855), Cayambe (1858), Az Andok szíve (1859) és Cotopaxi (1862). Az Andok szíve, Church leghíresebb festménye a topográfia számos elemét ábrázolja, amelyek a természet idealista, széleskörű portréjává állnak össze. A festmény igen nagyméretű, mégis rendkívül részletes; minden növény- és állatfaj azonosítható, és számos éghajlati övezet jelenik meg egyszerre.

A Niagarához hasonlóan Church az Andok szíve című képét is egy egyszemélyes kiállításon mutatta be 1859-ben New Yorkban. Több ezer ember fizetett azért, hogy láthassa a festményt, amelynek hatalmas, padlóra épített kerete az Andokra néző ablak szerepét játszotta. A közönség padokon ülve tekintette meg a művet, néha operaszemüveget használva, hogy közel kerüljön hozzá, Church pedig stratégiailag úgy rendezte be a termet, hogy a festményt a fölötte lévő tetőablakok fénye világítsa meg. A mű azonnal sikert aratott. Church végül 10 000 dollárért adta el, ami akkoriban a legmagasabb ár volt, amit valaha is fizettek élő amerikai művész művéért.

Church barátsága Dr. Isaac Israel Hayes-szel, egy neves sarkkutatóval serkentette a művész érdeklődését a sarkvidékek iránt. 1859-ben Church és jó barátja, Louis Legrand Noble tiszteletes Új-Fundlandra és Labradorba utazott. Az utazásról Noble Jéghegyek után egy festővel című könyvében (1861) írtak beszámolót, amelyet nem sokkal Church „A jéghegyek” című festményének kiállítása előtt adtak ki.

1860-ra Church volt a leghíresebb amerikai művész. Fénykorában Church kereskedelmi és művészi sikert is aratott. Church művészete nagyon jövedelmező volt; 1900-ban bekövetkezett halálakor állítólag félmillió dollárt ért.

1861-ben, a polgárháború kezdetén Churchet egy vörös, fehér és kék színű naplemente ihlette a Zászlónk az égen című festmény megfestésére, amely szerinte azt jelképezte, hogy „az égbolt az Egyesült Államok támogatását jelzi azzal, hogy a lenyugvó napban visszatükröződnek a nemzet színei”. Készült belőle egy litográfia, amelyet az uniós katonák családjainak javára adtak el.

1863-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia társult tagjává választották.

Család, későbbi utazások és Olana

1860-ban Church vásárolt egy farmot a New York-i Hudson közelében, és feleségül vette Isabel Mortimer Carnes-t (született 1836-ban, Dayton, Ohio), akit Az Andok szíve című New York-i kiállításon ismert meg. Hamarosan családot alapítottak, de kétéves fiuk, Herbert és öt hónapos kislányuk, Emma 1865 márciusában mindketten meghaltak diftériában. Néhány hónappal később, amikor a polgárháború véget ért, Church és felesége, valamint egy fiatal művészbarátja még mindig gyászolva Jamaikába utazott. Church rajzolt, Isabel pedig gyűjteményt készített a préselt jamaikai páfrányokról, amelyeknek számos látványos fajtája volt. Feleségével új családot alapítottak: 1866-ban megszületett Frederic Joseph, majd 1869-ben Theodore Winthrop, 1870-ben Louis Palmer és 1871-ben Isabel Charlotte („Downie”).

1867 végén Church megkezdte pályafutása leghosszabb utazási időszakát. Azon az őszön családjával Európába utazott, és viszonylag gyorsan bejárta Londont és Párizst. Marseille-ből az egyiptomi Alexandriába mentek, de Church nem látogatta meg a piramisokat, talán félt egyedül hagyni a családját. Jaffán áthaladva Bejrútba érkeztek, ahol négy hónapot töltöttek. Amerikai misszionáriusoknál laktak, köztük David Stuart Dodge-nál. 1868 februárjában Church Dodge-dzsal együtt Jeruzsálemből tevén utazott Petra városába. Ott lerajzolta az Al Khazneh sírkamrát, amely egyik későbbi fontos művének, az El Khasné, Petra (1874) témája lett. Még ugyanazon a tavaszon a család ellátogatott Damaszkuszba és Baalbekbe, majd az Égei-tengeren hajózott, Konstantinápolyban megállva. Nyárra visszatértek Dél-Európába, és Rómában teleltek. Abban az évben sok amerikai művész tartózkodott Rómában, és több művészhez is csatlakoztak.

Mielőtt erre az útra Amerikából elindult volna, Church megvásárolta a Hudson-földje feletti dombtetőn lévő 18 hektárt (7,3 hektár), amelyre már régóta vágyott, mert onnan csodálatos kilátás nyílik a Hudson-folyóra és a Catskills-hegységre. 1870-ben elkezdte egy perzsa ihletésű kúria építését a dombtetőn, és a család 1872 nyarán költözött be az otthonba. Ma ezt a birtokot Olana State Historic Site néven őrzik. Richard Morris Hunt-tal már korán konzultáltak az Olana-kastély tervei kapcsán, de Churchék utazása után az angol származású amerikai építészt, Calvert Vaux-t bízták meg a projekt befejezésével. Church mélyen részt vett a folyamatban, még saját építészeti vázlatait is elkészítette a tervezéshez. Ez a rendkívül személyes és eklektikus épület számos olyan tervezési ötletet tartalmazott, amelyeket utazásai során szerzett. Az egyik korabeli levelében azt írta: „Körülbelül 1 3

Church művészként rendkívül sikeres volt. Utolsó évtizedeiben a betegség korlátozta Church festői képességét. 1876-ra Church reumás ízületi gyulladásban szenvedett, ami megnehezítette a festést. Végül a bal kezével festett, és továbbra is készített műveket, bár sokkal lassabb ütemben. Továbbra is tanította a festészetet, mint előtte Cole. Két tanítványa volt Walter Launt Palmer, közeli barátja, Erastus Dow Palmer fia, és Howard Russell Butler. Későbbi életében gyakran Mexikóban telelt, ahol Butlert tanította.

Az Olanában és Mexikóban töltött idő alatt Church kevésbé volt kitéve a New York-i trendeknek. Az 1880-as években is fenntartott ott egy műtermet, de azt általában Martin Johnson Heade-nek adta ki albérletbe. Felesége, Isabel évek óta beteg volt, és 1899. május 12-én halt meg néhai barátjuk és pártfogójuk, William H. Osborn otthonában, a New York-i Park Avenue-n. Kevesebb mint egy évvel később, 1900. április 7-én, 73 éves korában Church szintén Osborn özvegyének otthonában halt meg. Fredericet és Isabelt a Connecticut állambeli Hartfordban, a Spring Grove temetőben lévő családi sírhelyen temették el.

Élete utolsó évtizedeiben Church hírneve egyre csökkent, és 1900-ban bekövetkezett halálakor már alig volt érdeklődés a munkássága iránt. Festményeit egy „régimódi és lejáratott” iskola részének tekintették, amely túlságosan is a részletekre koncentrált. Hírnevét javította egy 1945-ös, a chicagói Művészeti Intézetben a Hudson River Schoolnak szentelt kiállítás, és még abban az évben a Metropolitan Museum of Art Bulletin újra felidézte Az Andok szíve eredeti fogadtatását. 1960-ban David C. Huntington művészettörténész elkészítette Churchről szóló disszertációját, amely a művész hatásait és környezetét vizsgálta. 1966-ra monográfiát írt Churchről, és megszervezte a Church halála óta az első Churchnek szentelt kiállítást a Nemzeti Szépművészeti Gyűjtemény számára. Huntington Church hagyatékát Church legnagyobb műalkotásaként ismerte el, és az Olana megőrzésére irányuló erőfeszítések élére állt, amikor a birtokot, amelyet a család későbbi generációi nagyrészt úgy őriztek meg, ahogy Church megalkotta, a pusztulás fenyegette. Ő állt egy kétéves kampány élére Frederic Church Olanájának megmentése érdekében, amelynek eredményeként egy köz- és magánszféra közötti partnerség jött létre, amely létrehozta az Olana State Historic Site-ot.

Church öröksége újjáéledt; az amerikai múzeumok elkezdték megvásárolni műveit, és 1979-ben Church Jéghegyek című műve 2,5 millió dollárért kelt el, ami akkoriban a harmadik legmagasabb árverési ár volt bármely műalkotásért. A következő évben a National Gallery of Art nagyszabású kiállítást rendezett, American Light: The Luminist Movement, 1825-1875, amely Churchet korának vezető amerikai festőjeként pozícionálta.

Church festményei, amelyek magabiztosabbak és nagyobb léptékűek voltak, mint kortársaié, egyedülálló módon megragadták az optimista amerikai nép szellemét, amely az Újvilág tájait a manifeszt végzettel társította. Barbara Novak művészettörténész azt írta, hogy Church „annak a művésznek a paradigmája, aki egy kultúra nyilvános hangjává válik, összefoglalja annak hitét, megtestesíti eszméit és megerősíti feltételezéseit”.

Az Olana State Historic Site jelenleg New York állam Parkok, Rekreáció és Történelmi Megőrzés Hivatalának Taconic régiójának tulajdonában van, és a kurátori munkát, a látogatói szolgáltatásokat és a külső kapcsolatokat egy magán, nonprofit szervezet, a The Olana Partnership irányítja. 1999-ben, közvetlenül Church halálának századik évfordulója előtt a The Olana Partnership létrehozta a Frederic Church-díjat, hogy kitüntesse azokat a személyeket és szervezeteket, akik rendkívüli módon járultak hozzá az amerikai művészethez és kultúrához.

Frederic Edwin Church-hez kapcsolódó média a Wikimédia Commonson

Cikkforrások

1. Frederic Edwin Church
2. Frederic Edwin Church
3. ^ Howat, 3
4. ^ Kelly (1988), 2
5. ^ a b Kelly (1989), 158–159
6. ^ Avery, 17
7. ^ Avery, 12
8. Nils Büttner: Landscape Painting. A History. Abbeville Press Publishers, New York 2006, ISBN 0-7892-0902-0, S. 283–285.
9. nationalacademy.org: Past Academicians „C” (Memento des Originals vom 20. März 2016 im Internet Archive)  Info: Der Archivlink wurde automatisch eingesetzt und noch nicht geprüft. Bitte prüfe Original- und Archivlink gemäß Anleitung und entferne dann diesen Hinweis.@1@2Vorlage:Webachiv/IABot/www.nationalacademy.org (abgerufen am 24. März 2015)
10. The Butler Institute of American Art, Youngstown, Ohio. Biografischer Text. (Memento des Originals vom 20. November 2010 im Internet Archive)  Info: Der Archivlink wurde automatisch eingesetzt und noch nicht geprüft. Bitte prüfe Original- und Archivlink gemäß Anleitung und entferne dann diesen Hinweis.@1@2Vorlage:Webachiv/IABot/www.butlerart.com
11. The Butler Institute of American Art, Youngstown, Ohio. Biografischer Text. (Memento des Originals vom 20. November 2010 im Internet Archive)  Info: Der Archivlink wurde automatisch eingesetzt und noch nicht geprüft. Bitte prüfe Original- und Archivlink gemäß Anleitung und entferne dann diesen Hinweis.@1@2Vorlage:Webachiv/IABot/www.butlerart.com
12. John Ashbery: „Frederic Church at Olana: An Artist’s Fantasy on the Hudson River”. In Eugene Richie. Selected Prose. University of Michigan Press. S. 264. (2005). ISBN 0-472-03139-2.
13. a et b (en) Kevin J. Avery, « Frederic Edwin Church (1826–1900) », sur The Metropolitan Museum of Art, août 2009 (consulté le 5 août 2021).
14. ^ Büttner, Nils, Landscape Painting: A History, trans. Russell Stockman, New York, Abbeville Press Publishers, 2006, pp. 283–285, ISBN 0-7892-0902-0.
15. ^ a b c Stephen Jay Gould, «L’arte incontra la scienza in The Heart of the Andes». In : I Have Landed, edizione italiana a cura di Telmo Pievani, traduzione di Isabella C. Blum, Torino : Codice edizioni (edizione speciale per Le Scienze), 2009, pp. 76-98